A szülőknek, elsősorban az anyáknak nem mindig könnyű elengedni a felnőtt gyerekeiket. Néhányan úgy érzik, még mindig gondoskodniuk kell róluk - és épp ez idézheti elő azt, hogy az utódok nehezen találják meg a helyüket az életben.

Néhány szülő ódzkodik a gondolattól, hogy a gyerekei más országba költözzenek, míg mások elvárják, hogy bizonyos dolgokban hallgassanak rájuk, mert azt gondolják, jobban tudják, mi a jó a szülöttüknek.

Felnőtt gyerekként pedig olykor nehéz nemet mondani az elvárásokra. Mégis, a termékeny ellentmondás fontos lépésekhez vezet a kiegyensúlyozott viszony kialakításának útján. Nézd meg, mi az, amiben jobb, ha magadra hallgatsz, mint az elvárásokra.

Ne ők válasszanak neked szakmát!

A szülők gyakran aggódnak gyermekük pályaválasztása miatt, és saját felelősségüknek tekintik, hogy megfelelő munkahelyre kerüljön. Ennek érdekében lehet, hogy nyomást is gyakorolnak rá, rosszabb esetben a lelki támogatás és az együttműködés megvonásával, esetleg kitagadással fenyegetnek, ha nem számukra kedvező döntés születik.

Ám nem kizárt, hogy rosszul ítélik meg, hogy az utód számára mi lenne a megfelelő szakma, hiszen ebben a kérdésben ő az igazán kompetens. Ha hasonló dilemma elé kerülsz, nem árt, ha vállalod a saját döntés felelősségét, mert hosszú távon ez térül meg. Persze érdemes meghallgatnod a tanácsaikat és a javaslataikat, és fontolóra venned, hogy milyen kompromisszum születhet a kettőtök igényei között. Ám fontos, hogy kialakítsd a saját álláspontodat.

Befolyásolják a családi állapotod

Egy másik érzékeny kérdés a családalapításé. Ha a szüleid számára egyértelmű volt, hogy a családalapítás a felnőttkor kihagyhatatlan része, talán aggódva szemlélik egyedülálló léted, és sürgető kérdésekkel bombázhatnak a házasságról és a gyerekvállalásról. A felesleges nyomás azonban gyakran olyan stressznek teheti ki az embert, amely sokkal inkább akadályozza, mint segíti abban, hogy életének eseményei a legjobb úton haladjanak. Ha idegesítenek a szurkálódó megjegyzések, érdemes megbeszélned velük a kérdést, és elmondanod, hogy tudatos döntésed eredménye a helyzet, vagy jelenleg ilyenek a körülmények.

Azonosulj az értékrendjükkel!

Az értékrend és ízlés ugyan fontos családi kötelék, és némileg automatikusan alakul ki a hasonlóság is, ám az azonosulásnak megvannak a maga határai. A szülők számára gyakran egyértelmű, hogy gyermekük az ő életmódjukat fogja folytatni, és hasonló értékítélet igazítja el a világ dolgai között. Tény, hogy nagyon sok mindent hozol otthonról, ami hasonlóvá teszi az elképzeléseidet az övékhez, de nem kizárt, hogy más utakat is szeretnél kipróbálni.

Vannak szülők, akik örömmel fogadják gyermekük bejelentését, miszerint kilép a munkahelyéről és ázsiai körutazásra indul, míg másokra a szívbaj jön a merész ötletek hallatán, mert ezek kevéssé biztonságosnak vagy megalapozottnak tűnnek a szemükben. Ha olyasmit szeretnél megtenni, mely az ő világképükből kilóg, fontos, hogy vitára bocsásd az álláspontodat. Ha érveket gyűjtesz az elképzelésed mellett, számodra is kiderülhet, hogy valóban fontos lépést igyekszel megtenni, vagy csak elmenekülnél a problémák elől.

Ki van rád a legnagyobb hatással?

A tudattalan családi kötelékek olykor rejtélyes azonosulásokra késztetnek. Előfordulhat, hogy egy tudattalan minta miatt cselekszel úgy, ahogyan egyébként nem akarnál. Nézd meg, mit mond minderről a családállítás!

Hogy bűntudatból cselekedj

Néhány szülő - különböző okokból - nehezen viseli, ha a gyereke nem az ő elvárásai szerint cselekszik. Van, aki ezt az érzelmi vagy fizikai eltávolodással veszi egy kalap alá. Családonként változik, hogy ki, mekkora - lelki és fizikai - közelséget igényel a családtagjaival, és ha valaki úgy érzi, másképp nem tudja gyakoribb látogatásokra rávenni a szeretteit, vagy épp több figyelmet igényelne, akkor a bűntudatkeltés eszközével él.

Pedig gyakran sokkal hatásosabb, ha csak kivárja a megfelelő időt, és teret hagy az eltávolodásra is. Igényt tarthatnak a szüleid arra, hogy kapcsolatban maradj velük valamilyen formában, de itt sem árt közös nevezőre hoznotok az igényeiteket.