Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt… Utána nem váltak el egymástól soha többé. Hogy ez ön szerint esztelenség, hiszen minden szerelemnek vége szakad egyszer? Nem feltétlenül. A szenvedélyes érzelem tartós is lehet...
 

Valódi tündérmese

Úgy érezzük, hogy „egy felhőcske hátán lebegünk az égen” a hétköznapokban is. A valóság álomhoz hasonlatos. Az álom valósággá válik. Annyira megzavarodunk, hogy azt sem tudjuk, mi történt velünk. A szilárd alapok, melyeken eddigi életünk nyugodott, meginognak

A szeretett személyt ilyenkor szépnek, okosnak, rendkívülinek tartjuk – magyarázzák a pszichológusok -, de valójában a „szerelem első látásra” a tudatalattiból fakad, amikor az az őrült benyomásunk támad, hogy ő az életünk férfija (nője). Elég egy szó, egy pillantás ahhoz, hogy áramütésszerű hatás érjen minket, és a boldogság állapotába kerüljünk. Egyúttal azt gondoljuk: „ő a másik felem”, tehát ilyenkor meghatározó az érzés, hogy egymást kiegészítjük. Nélküle nem élhetünk, mert segít a hétköznapok harcát megvívnunk, átélnünk az ünnepek örömét. Ő az, aki megtestesíti mindazt, amiről álmodoztunk.

Mi van az illúzión túl?

Amíg nem törik meg a varázs, a szerelmes csakis a jó oldalait látja szíve választottjának. Mi több, a másik olyan érzést kelt benne, hogy az illető tökéletes lény. Az átható boldogság megakadályozza abban, hogy olyannak lássa a másikat, amilyen valójában. Ám, - micsoda végzetes véletlen - egy napon olyasmi történik, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt volna. Megjelentek a „démonok”! Már nem mindenben értenek egyet a szerelmesek, a másik mégsem tökéletes. Mindkét fél megpróbál egy kicsit maga lenni. Amikor a konfrontáció bekövetkezik, „nagyot esnek a magasból”… Hogy talpra álljanak, kulcsfontosságú kérdésekre kell válaszolniuk: „Akarok én ebben a párkapcsolatban élni? Hogyan tovább?”

Többféle válasz adódhat, de gyakran előfordul, hogy így hangzik: „nem akarok, és ne járjunk tovább együtt”. Ez esetben a kezdeti „egybeolvadás” állapotából ki kell hátrálni, és célszerű új kapcsolatot keresni. Azért említettük ezt a gyakori változatot, mert egy nagy szenvedély átlagos időtartama két év. Azután körülbelül egy évbe telik, míg a szenvedély átalakul, vagy elmúlik – tartják a szakemberek, az általuk végzett kutatások alapján.

Álmodozó férfiak

Gyakran fordul elő, hogy a férfiak kisebb súlyt helyeznek a párkapcsolatra, mint a nők. Úgy tűnik legalábbis, hogy főként a külsőségekre adnak, pedig ezzel csak a könnyedség látszatát igyekeznek kelteni. Hiszen ők is az ideális nőt várják, akit sorsuk kizárólag nekik rendelt. Talán kevesen tudják, de egyes amerikai pszichológusok szerint a nők nem esnek szerelembe olyan könnyen, mint a férfiak. Ez utóbbiak gyakrabban keresik szenvedélyesen álmaik asszonyát, mint hinnénk…

A kompromisszumok ideje

Hogy meghosszabbodjék az a bizonyos két év, fontos tényező, hogy elfogadjuk a másik különbözőségét. Az ellentétek feloldásához meg kell tanulni kompromisszumot kötni. Egyesek erre nem képesek, nem tudják venni ezt az akadályt. Pedig a kompromisszumok segítenek eltávolodni az illúzióktól, és így sokáig fenntartható a kapcsolat. Mióta szerelemből házasodnak az emberek – a pszichológusok szerint – a párkapcsolat az önfelfedezési folyamat középpontjában áll.

A tartós párkapcsolatban élők túlnyomó része fokozatosan fedezi fel, és értékeli a másik igazi énjét. Erre visszahat az a tendencia, hogy az idő múlásával igyekeznek megszépíteni azokat a körülményeket, melyek közt találkoztak. Úgy tartják, hogy ilyen erős, ilyen intenzív érzések közepette lezajlott találkozás csak optimális együvé tartozásba torkollhat…

Kérdések a pszichológushoz

A „szerelem első látásra” élménye miért következik be csak egyes személyeknél, másoknál pedig nem?

Általában azt reméljük, hogy a hirtelen jött szerelem varázsütésre segít rajtunk, a megoldatlan problémáinkon, a frusztráltságunkon… Sokan elégedetlenek önmagukkal, és érzelemhiányban szenvedtek gyermekkorukban – felnőttkorukra viszont vágynak egy tökéletes lényre, aki megfelel minden érzelmi elvárásuknak. A szerelem úgy tűnik, külső hatásra érkezik, pedig belülről fakad: öntudatlanul is kísérlet az addigi életünkkel való elégedetlenség megváltoztatására. És vannak, akik vállalják ezt a kísérletet, vannak, akik nem…

Léteznek-e olyan módszerek, melyek segítségével meg lehet hosszabbítani a hirtelen jött szerelem értékes és édes időszakát?

A szerelembe esés váratlan eseménye az egyén személyiségének olyan dimenzióira világít rá, melyek addig kiaknázatlanok voltak. Kedves lesz, nagylelkű, kreatív, vakmerő… és még sorolhatnánk a pozitív jellemzőket. Ezek valóban értékes percei az életünknek, melyek során addig fel nem fedett lehetőségeket használunk ki - és ez a szerelemnek köszönhető. A probléma csak az, hogy azt szeretnénk, örökké tartson. Pedig ez nem lehetséges. Meghosszabbítani igen: egymásra figyeléssel, kompromisszumokra való törekvéssel – de biztos módszerei, „kipróbált” eszközei nincsenek…

Mi kell ahhoz, hogy a kezdeti szenvedély - később - tartós érzelemmé váljék?

A másik valódi személyiségének az elfogadása. Amikor valakinek kirajzolódik valódi egyénisége, a másik hajlamos azt elutasítani, mert veszélyezteti az addigi illúzióit. Hiszen akkor nyíltan szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy nemcsak szerelmes kapcsolat létezik kettejük között, hanem konfrontáció is. Pedig nem lehet csak azt várni a másiktól, hogy boldoggá tegye a partnerét, hanem az is fintos, hogy erős szövetségben élve vele elfogadja partnerének hibáit is. Amíg ugyanazt várja valaki a másiktól, amit önmagában elképzelt róla korábban, valószínűleg nem lesz tartós a kapcsolat.